Már csak magamnak tudom azt hazudni,

hogy nem vagyok függő.

A többiek régóta tudják,

és előreköszönnek az elvonón.

Úgy töredeznek a gondolataim,

ahogy a feledésre váró mondatok

ropognak az ujjaim alatt.

Kinnt zuhog a bánatos

őszi eső.

Szakadatlan.

Ma már kétszer eláztam

és még minumum

egyszer efogok.

Kinyitom az ablakot 

kiengedem a bentrekedt füstöt

halleluja! az Ige teste öltött.

Körbeölel és a

frissen mosott ruhák illatával

rámragad.

Hiába mosakszom naponta

ez nem szentelt víz.

A számból sem tűnik el

a kesernyés aranyédes íz.

Ma abbahagyom 

I quit.

Mondogatom szüntelen miközben a pénzt számolom

amit egy kamerára gyűjtök 

és alkoholra verek el.

Lelkem.

Rendületlen.

Vezekel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.