nekem nem irna ajánlót a Parti-Nagy,

nem is ismer, meg minek.

Én sem ismerem őt. Hazudtam, ha olvastam.

Sörökben számolom a perceket,

egymás után szisszenek el a boldog pillanatok,

 összegyűrt dobozként gyűlnek az emlékek

a lélek szemetesládájában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.