Idegen szavak ismerős csengése
Tölti ki a folyosó kongó mélyét.
Külföldiek között külföldi vagyok énmagam,
Társaságban ülök, magányosan egymagam.
A szavak cserbenhagynak s lassan a test is feladja
Megpihen az öregedve barnuló bőr
Csendben, alig észrevehetően hátradől
Félig zárt szeme résnyire nyitva
Meztelen mellek táncolnak el előtte.
Pettyhüdt rücskös bimbók szilluetje
Szétcigizett fogak rohadt mosolya
Mégis-mégis csókra nyíl a száj.
A testek hívják egymást mert az enyészet az úr
Együtt tűnni el, miközben az idő seggbe kúr.
Neha komolyan racsodalkozom olyan dolgokra, {hogy peldaul} bejon a Bartok radio online. Nem tudom miert.
O ti pentekek, hogy megvaltoztatok miota ujra diakelet az ur.
Hey, egy hettel ezelotti onmagam. Szolhattal volna hamarabb, hogy amit te 2 hettel kesobbinek gondoltal az eppen a jovoheten lesz.
Korulbelul 3 honapja elofizetoje vagyok egy napilapnak mert ajanlottak egy biciklit is hozza. A bicikli mar majdnem elromlott az ujsag csak jon es jon. 15 honapon at. Ha van idom atlapozom es ha nem ertek egy szot a cikkbol, annak utananezek. A mai a matigheid volt. Mertekletesseg. Jelenteset ertem, jelentoseget szeretnem erteni.
Az 1 mondatokkal csak az a bajom, hogy tul sok/mindent hallgatnak el.
Nem gondol, csinal.
Vele voltam, de kozben teljesen egyedul.
Tegnap amikor az oev utolso bagyadt perceiben abban remenykedtem hogy az ujevben ilyen bagyadt percek sosem lesznek a kinti idohoz hasonlo gondolatok kavarogtak a fejemben. Eszembe jutott, hogy parhonapja egy ugyanolyan kodos hetfoi reggelen kiszakadt belolem egy hosszabb bejegyzes. Veletlenul ugyanehhez a zenekar klippjehez csatoltam, veletlenul ujrahallgattam igy ugyancsak hetfon, de kozel sem veletlenul nem irtam semmit. Ma kedd van, az emberi idoszamitas szerint egy uj ev, es a falamon logo naptarban az osszes rubrikaba X kerult. Nincs uj naptaram, nincs uj fogadalmam a regiek sincsenek meg, ujakat sem keresek. A fogadkozasbol eleg, istenre eskudni eleg, minden nap megvaltast varni eleg, minden nap megvaltva lenni eleg, minden nap felkelni eleg, minden nap lefekudni eleg, minden nap a kovetkezore gondolni eleg, minden nap a tegnapit ujra elni eleg, ha van most, ha van jelen, ha van csak az adott pillanatban letezo,az eleg.
De ha ez van akkor mas nincs is, nincs mult es nincs jovo, de jelen sincs.
Mottokat kereseni az elsopercekben az evnek felettebb botor botorkalas az elme szuk latokoreben. Elore megirt tartalmat elolvasni a konyvboriton felesleges elofeszites. A regiuj biciklinules okozta emlekek kozott a megszokhatatlanul hideg szelben eszembe jutott, hogy lehet most ertem meg az egyedulelesre, hogy talan meg sosem laktam egyedul egeszen mostanaig.Hogy a kontraszt meg erosebb legyen a szobaban tombol a hoseg a minimalra csavart futotestbol arad a forrosag. Majdnem az otthon melegere asszocialok, de mikozben ezt irom rajovok, hogy minek kimondani amit mindenki ert vagy csak en hiszem-e azt hogy mindenki erti, es valaki eppen a konkret hangosan kimondasa miatt kezdi el lelkeben osszecsapni a tenyeret hogy teringettet de jol irtad ezt, te szavakat iro.
Akikkel talalkoztam es nem koszontem el azert -nem- akikkel nem talalkoztam es nem koszontem el azert- nem- /kerek elnezest/, mert akikkel talalkoztam, toluk nem kell, akikkel pedig eppen nem azoktol regebben mar lehet hogy elkoszontem. Nekik ujra be kell majd mutatkoznom.
Sajat alkamatlansagunk felismeresenek csak egyetlen megoldasa van. A felismeres okozta urt nem betoltve megprobalni ujabb godroket asni. Mert amit egyszer mar megastak azt hiaba temetik be, a megmozgatott anyagok sosem allnak vissza az eredeti rendbe. Ezert kell a pillantot addig kitartani amig az eredetileg hivatott tartani. A tovabb tartott lelassul a hamarabb elengedett pedig tul gyorsan elszall.
https://soundcloud.com/huskysongs/farewell-in-3-parts
I myself
The year when lost
you yourself
I myself
The year when found
you yourself.
Az udvaron amit falak vesznek körbe, félismerősök dobálják el egymás után a csikkeket,
Mosolyognak és hangosan beszélgetnek fontos témákról.
Közelebb lópódzom, de ráeszmélek gazella vagyok míg ők oroszlánok,
S a nevetés rögtön vicsorgássá alakul,
Az udvar zárt nincs menekülés, nekem is üvöltenem kell,
Számat kinyitom és a szarvak helyén dús sörény nő.
Afrika, afrika te csak tévében létező valóság nekem,
Így képzellek el.
Nemrég azt elemeztem valakinek
direkt broken magyarul írok
ékezetek nélkül mert még sosem volt magyar billentyűzetem.
Csak a beállításokon múlik pedig,
s a koncepció nem állja meg helyét.
Más irányba nézek körül fekete felhők úsznak el a levelét lehullató ágak és az örökzöld felett
Az ég kék de egész nap esik, fázosan didereg a leláncolt bicikli
ami alig 2 hetes mégis rozsda marcangolja, nyolcas van a hátsó kerekében.
Apa mindig óvott az értékes bicikliktől mi nem egymásnak vagyunk
valaki másnak pedig éppen az kell.
Konstans mellé ütök a z és y betűknek, dadog a kezem.
Újra másnapos vagyok jobban mint valaha, kikerülhetetlen a kifejlet
mégis hajolgatok jobbrabalra. Hinni kell mert hinni lehet, hinni muszáj, hinni felesleges.
Reménykednek a remény rabjai összefort mozicímek, újra azután nyúlok amit már rég el kellett volna engednem.
Alig olvasok alig eszem pedig betűszomjam van kiapadhatatlan; éhes vagyok nagyokat harapok.
Az élet nem. sosem láttam még habostortát, charlie chaplin dobálja azt egy messzi országban.
percenként hugyozom, de mások vérét szívom miközben megszakad a szívem.
mindig exbarátokra hasonlítok sosem az eljövendőre
megírt szövegeket másolok magamnak előre.
betűket betűk után teszek szavakat nevelek,
szavakon nevetek, betűket keresek, mondatokat vesztek
érzéseket féltek. csenben maradni. csenben történeteket faragni. csenben elmondani őket ahogy elhagyottan koppognak a téli ablakon hidegben kinnt leskelődő társaiknak. Elhagyott történetek, másoké, enyémek találkoznak,kezet fognak, közösen fáznak egy fehérségbe vesző tájban. Lábnyomukat elsöpri a csenben fújdogáló örök szellő, apró szemekben hordja el a jelent a jövő fele, múltat múltabbá tesz majd a körforgásban ugyanolyan lábnyomokat rajzol a sosem változó térképre.
A titkom két mondatban elmondható.
S én ki is használom ezt.
Reggel mentem haza, azaz nem is oda
Csak amit annak nevezek ha másképp nem lehet.
Fél hatkor még sötét a reggel nem nő a homály
mely elfedi az éjszaka nyomát.
Eldobált csikkek között mint taposóaknák hada ,
kiégetett tüdők felrobbant halmaza.
Két végén égetem a kanócot, gyorsabban fogy a lét
Sistereg a mérgező gőz már lenyeltem a felét.
Elado. Gyerekcipo. Sosem hordott.
Ez nem dejavu, ez valami mas. Amikor az idojaras, egy illat, egy erintes, egy iz, egy hang, egy pillanat visszarepit egy masik eletbe, ami egyszer a sajatom volt, de mar alig emlekszem ra. Fura erzes magunkat elfelejteni.
En ketkedo vagyok
de te megjobban
ezert lehetunk mi egyutt. ketten.
biztos vagyok benne, hogy az internethez valo hozzallasom, gyokeresen valtozik a napokban. Latszolag nem veszem eszre, de bennem van, Nem csinalok semmit maskepp, de ki olvas meg? kit erdekelnek a hosszu szovegek. interneten azon kivul. magyarul vagy mas nyelven. ha tovabb folytatnam a sorok szoveset elveszitenem az erdeklodest. a felfelefuto ivben mindig van egy torespont ahonnan csak lefele vezet az ut. nincs vegtelenbe nyulo magassag.viszont vannak vegtelen magaslatok.megmaszasukhoz eszkoz kell. szerszam.
tovabb irom. befejezhetetlen. nem kell befejezni.
Azok a kodos novemberi napok koszontenek reggelente, hogy "hey haver nemsokara szuletesnapod lesz".
A termeszet pontos tukorkepe lelkivilagomnak, borongos delutanokon fazosan osszehuzott kabatban andalgom a leveluket eppen lehullatott fak kozott, haza. Oda amit annak nevezek, egy belakasra varo kucko, az emlekektol mentes sterilizalt kozeg, ahol semmi nem valtozik, ha nem teszem arrebb, a targyakra retegzodik a por, melyet az ido nem le hanem tovabb torol. Az ablakon nyikorog a csupasz faag, elszoktam a hangjatol, ejjelente felriadok majd visszaeroszakolom magam a nyugtalan alomba.
miert faj ha irok? es miert faj ha nem? egyaltalan fajdalomnak nevezhetem ezt ami ugyanannyira megfoghatatlan mint a kodos novemberek bodito melankoliaja. boldogan vetem bele magam a melysegekbe. ott erzem igazan jol magam.
cserbenhagynak a szavak.
..hiszen regota tudhato, hogy a helyes gondolatok csak a megfelelo formaban rajzolodnak ki teljessegukben. Egyebkent mint homokba karcolt abrakat elsopro apaly-dagaly konnyen eltunteti meg a nyomukat is.
Nem te csinalod az informaciot, hanem o csinal teged.
A betegseg szelei fujnak errefele. En is ok is. Ma elmaradt az oram. Nem sajnalom. A korlatolt szabadsagerzet megerositesekent nem csinalok ma sem semmit. Azaz eppenhogy valamibe belekezdtem. Ujra gondolkodom.
Szerintem az esos vasarnap delutanokat direkt az olvasasra fejlesztettek ki az egi meteorologusok.
Tegnap eletemben eloszor kellett meztelen modellt rajzolnom. Mondjuk nekem mindegy hogy ruhaban vagy anelkul. Igysem ugysem megy.