Az udvaron amit falak vesznek körbe, félismerősök dobálják el egymás után a csikkeket,

Mosolyognak és hangosan beszélgetnek fontos témákról.

Közelebb lópódzom, de ráeszmélek gazella vagyok míg ők oroszlánok,

S a nevetés rögtön vicsorgássá alakul,

Az udvar zárt nincs menekülés, nekem is üvöltenem kell,

Számat kinyitom és a szarvak helyén dús sörény nő.

Afrika, afrika te csak tévében létező valóság nekem,

Így képzellek el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.