Vizezett nescafe a megfélelmített vágy
hogy magamtól való rettegésem
nem csak kósza ábránd.
Tologatott ígéretek, félrealudt álmok,
népesítik be a szobám sarkában gyűrődő porréteget.
Kifejezéstelen tekintettel nézek farkasszemet
Leaving you sikoltja a hangszóró
talán félrefodít a költő, Hazudj! kérlek hazudj még nekem,
hogy reggel szitokszavakkal moshassak fogat
a tegnapi káromkodás ragadós rétegét lázasan kapargatva a zománccal együtt.
Úgy kelek fel, hogy közben már sötétedik az ég,
telnek a napok de nem múlnak, kortárs barátaim hallgatása a tét,
a kimondhatatlan csend halogatása a fék,
az ami itt tart, nem engedi letenni a pontot,
pedig minden egyes extra szóval csak tovább rontok.
rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.rontok.vannak pontok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.