Sokszor a le nem írtak a legfontosabbak. Ki vezet listát tetteiről? Vágyairól, és mulasztásairól. Mégis a leírtakat adjuk át. A Könyvek könyve, mankó a hónom alá, volt egyszer egy síbalesetem. Akkor megtudtam mit is jelent a mankó, addig csak játszadoztam vele.
Én is írok. Ide, oda, akarom, meg nem is. A statisztikák megmutatják, hányan nézik a blogomat, nem sokan. Magamnak írom, magányomnak, kevesen magányosak velem. Ez az egyedüllét nem fizikai, szellemi pedig csak a legtágabb értelemben. Hisz senki nem érezhet úgy ahogy én, bármilyen közel is áll hozzám. Magányomat megosztom hát, hogy elnyomjam a másét.
Furcsa dolog az önbizalom. Bízni magamban a többi magabízó ember között, a végén már azt sem tudom kiben bízzak, hisz magamat ismerem és jaj lenne, ha csak saját tanácsaim fogadnám el. Ha így teszek, sosem olvasok semmit Kertész Imrétől. Szerencsére valaki azt tanácsolta olvassak tőle és másoktól is.
Listát készítenék az örökkévalóságról, leírva átadható.
Más. Teljesen. 180 fokos fordulat. Ma este Magyarország- Málta. A Pompidouba készülünk, hogy befogjunk valami netes adást. Az értékes másfélóránkat erre szánjuk. Valahol ez is áldozat, mégiscsak szeretjük a focit, szenvedély nélkül nem lehet élni. Hajrá magyarok, a Pomp minden egyes magyar gól után zúgni fog, ezt ígérhetem- egészen addig amíg ki nem dobnak minket, már említettem, Paris nem a labdarúgás fővárosa-.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
blace 2009.04.06. 16:56:51
na pisz csabi